"Hölgyeim, egy jó tanács" - mondta az autósiskola minden hájjal megkent, de aranyszívű vezetője- " amikor jogosítványuk birtokában először ülnek a sofőrülésbe, oldalukon a párjukkal, biztosan meg fog történni, hogy a párjuk azt mondja, hogy: Taposs már bele! vagy Ne totojázz annyit! Ilyenkor, hölgyeim, fitosan tegyék ki az irányjelzőt, húzódjanak félre, álljanak meg és mondják a következőket: Drágám, szívemből szeretlek. De most vagy szállj ki az autóból és ülj be egy taxiba, vagy cseréljünk helyet, vagy fogd be a szádat! Ne higgyjék, hölgyeim, hogy ez rögtön segít. Háromszor-négyszer el kell ezt játszaniuk. Ha nem így járnak el életük végéig hallgatniuk kell majd a kioktatást. Én szóltam" Majd felém fordult, és ezt mondta: "Téged nem féltelek". Akkor jó, már ketten vagyunk!
Kedden vizsgázom le KRESZ-ből. Aztán este ismét András Doktor széles mosolya vár, no és elefántadagnyi injekciója, amit legutóbb délután 5-kor nyomott belém, s hatása este 10 után múlt el. A barátnője azt állítja, ez azért van, mert András Doktor nem akar fájdalmat okozni. Hát, így holtbiztosan nem fog! Nyúlnak eddig 4, nekem 2 fogamat csinálta meg, és le a kalappal előtte: aprólékos, tutibiztos munkát végzett, az eredménnyel maradéktalanul elégedettek vagyunk. (Neve és címe a szerkesztőségben.)
Kiválasztottuk a költöztető céget, nézegetjük a német biztosítótársaságok honlapjait, a nyaralás előtti héten az utolsókat rúgjuk. Bankot is kéne szerezni, meg Nyúlnak el kéne döntenie, hogy hajlandó-e Magyar Köztársaság családjogi törvénye alapján szerződni velem arra, hogy házastársak legyünk - mely lépéssel évi másfélmillió forintnyi euró maradna a mi zsebünkben, a német állam és egy biztosítótársaság helyett, és én is nyugodtabb lennék a helyzetemet illetően. Ez nagyon kényes téma ám! Számára.
Végül is én mit veszítek a kiköltözésünkkel? A szuper állásomat, és a saját jövedelmemet, az "ingyenes" orvosi ellátást, és a nyugdíjamat. A barátaimat. Az aranyos kis lakást, melyet barátnőm olyan olcsón ad ki nekünk, hogy hajaj. És mit nyerhetek? Hogy a szerelmemmel élhetek együtt (továbbra is), HTB lehetek, megtanulhatok főzni, és ha nem jön össze, a batyummal jöhetek haza a semmibe. Ha az autósiskolás bácsi magabizos mázam helyett ezeket látná belőlem, vajon mit mondana? Remélem, akkor is azt, hogy nem félt.
Visszatérve az intéznivalókra: Berlinben úgy 50 betegbiztosítóval lehet szerződni. Link itt kíváncsiaknak: http://www.1a-krankenkassen.de/krankenkassen-vergleich-2
Ezek mindegyike hasonló szolgáltatást kínál, első blikkre abban különböznek, hogy a legolcsóbb a bruttó bér 12,4%-ába, a legdrágább 16,5%-ába kerül. Illetve, hogy a legolcsóbb szolgáltató nem angolul válaszol az angolul írt e-mailre és bábelfisezhetsz félórát, hogy megértsd az infot; míg a középkategóriás cég félórán belül telefonon hív, mosolyogva, angolul. (Reggel! Mosolyogva!!!) Tetszik, hogy egyik cég sem árul zsákbamacskát. A biztosító által finanszírozott szolgáltatásokat szép sorjában feltüntetik a weben is. Kezdve attól, hogy milyen fogtömést fizetnek, hogy a terhesség során hány ultrahang térítése jár, azzal bezáróan, hogy hány bónusz pontot kapsz azért, ha félévente ellenőrizteted a fogaidat, vagy ha részt veszel az általuk szervezett tornán. Amint az ember kiválasztja, hogy melyik biztosítóval akar leszerződni, a jelentkezési űrlap elfaxolásával meg is tette a dolgát. Németországban élő honfitársaink azt mesélik, ez a bankokkal sincs másképp: amit lehet az weben és telefonon intézik, sőt igyekeznek elkerülni hogy az ember bemenjen és ott toporogjon a bankfiókban. Szimpatikus.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.