Reggel 5:15-re jött értünk a taxi. Már ettől is más volt ez az utazás, hiszen eddig Barna Kerekesünket villamos-metró kombóval, vagy -áldassék Kóka neve- vasúttal szoktuk kicígölni Ferihegyre, fapasos utazásainkhoz. Az alkalom úgy kívánta, hogy kinyaljuk magunkat, Nyúl vadiúj öltönynadrágjában és a "tudom, hogy kétszer annyiba került, mint amennyit mondtál nekem" ingjében feszített. Na jó: feszengett. Jómagam pedig harisnyát is húztam, mert úgy tudom, anélkül egy hölgy nem hölgy.

Az úr és a hölgy becsekkolt, majd elszívott pár cigit - aztán huss, a gépmadár szárnyán elrepültek Berlinbe nemzeti légitársaságunkkal. Apropó. Nem fapados utazás lévén előre fentem a fogamat egy tüchtig kis reggelire, ehelyett egy félfognyi benzinkutas szendvicset és low-cost nápolyit raktak elém, ami után valami hosszúkávé-szerű borzadvány következett. Kedves Malév, ennél igazán többet vártam! Legalább a kávé legyen má' kávé, bitte!

Kikent-kifent uraságát és őnagyságát a leendő főnök úr,  egy  joviális, kopaszodó,  kedves arcú figura (Frank) várta a reptéren. Farmerban, pólóban. :) Paff 1.  Frank a szállodába vitt minket először, ami a Spree folyó partján áll, csudaszép, pompamentes, és valami régi irodaépületből alakították át.  Tetszik nekünk.

Innen átsétálunk a céghez, Frank körbevezet minket. Először a rendszergazda irodájánál röhögünk föl mind a hárman: a dzsuva az mindenhol dzsuva! Ezután megtekintjük a cégkultúrát legmarkánsabban tükröző irodát, melyet Frank büszkén mutat meg: ez kérem, nem más, mint a csocsó szoba:)  Paff 2.

Aztán megkezdődik az állásinterjú. Frankon kívül a technológiai igazgató plusz egy projektvezető csóka van jelen, a zabszem-jelenség igen erőteljesen manifesztálódik ülőgumóink tájékán. Pedig ők mindent megtesznek, hogy oldják a feszültséget. Elsősorban Nyúlra, mint emberre kíváncsiak, tapogatóznak, hogy be tud-e majd illeszkedni. A meggyőző önéletrajz -áldassék Nyúl neve az elért eredményeiért, és az enyém, hogy mindezt egy pofás önéletrajzba összeszedtem - elég ahhoz, hogy a szakmai részt ne nagyon firtassák. Félórácska után a grénium tanácskozni vonul, mi pedig csatlakozunk kedves ismerőseinkhez Péterékhez, akik időközben megérkeztek az irodába. Péter is itt dolgozik, ő és a felesége gardíroznak minket. Cigizünk szépen, 3 szál elszívása után a német csapatnál is felszáll a füst. 

Üdvözlünk nálunk!   - mondják Nyúlnak.

Nyúl még nem ugrik ki a bőréből, Frank elmondja a jutatási rendszert, s hogy akkor a kezdés utáni héten ugye Nyúl (az én immár nemzetközi karrier előtt álló pasasom, jajj de büszke vagyok rá!!!) be tud csatlakozni egy négynapos portugáliai nyaralásra, amit a cég fizet? Mit mondjunk? Nagy duzzogva? :)

A tárgyalót elhagyván összeborulunk és örvendezünk, majd a hétvége további részében én sok sört fogyasztok,  Péterék sok-sok hasznos tippel látnak el minket, eszünk pár jófajta német ételt, hajókázunk a Spreen  (jelentem a fekete szalmakalap nyert, nagy hasznát is vettem, mert tűzött a nap, mint az istennyila) és megtekintjük azt a 3 szobás, balkonos  és napfényes lakást, ami arra vár, hogy októbertől 3 hónapra az otthonunkká váljon.

A rekord kedvéért: hazafelé a Malév dettó ugyanazt a menüt szolgálja fel, Catrin babája pedig lehányta a pólómat. A kettő nem függ össze.