Holnap delben kapjuk meg a Kulcsot!
A költözest kicsit kesöbbre tettük, december 8-ra, hogy legyen idönk mindent befejezni. Elvileg Nyul is beszall a festes projektbe, ugy megiscsak vigabb lesz a munka:)
Szeretünk itt lenni - es pont egy honap mulba megyünk haza. Lesz mit meselni:)
Persze nem sajat a lakas, de megis a mi cuccaink között elhetünk majd... Nagy festes var ram-rank, a 82 nm-es lakas összes szobajat festeni kell, kiveve a nappalit es az elöszobat, hm ez igy nem is olyan veszes.
Tegnap reggel a fürdöszobara tamadt valami ötletem. Tudnotok kell, hogy a fürdö eddig fekete folt volt, nem lattam magam elött, hogy milyen lesz majd (a többi szobat A-tol cettig latom magam elött). Szoval most itt ülök a Bolhasban, es kepeket keresek a neten, ami a fürdö dekorjahoz kell majd. Elöljaroban annyit, hogy ami fürdöszobank inkabb szorakoztato lesz, mintsem harmonikusan elegans, vagy hogy is szoktak ezt modani.
A költöztetökkel egy szep penteki napon fogunk ismet randizni. Szerencsere erre a napra Nyul is kap egy extra szabadnapot, igy a telapo mar a szepen kipakolt es tiszta lakasba csusszanhat be a kemenyen at.
Hiveim, ki kitartoan beneztek, igy egy honap kihagyas utan is, gratula, ma szerencses napotok van es jelentkezik a Hang Berlinböl.
Csodas ösz van errefele, tegnap hatalmas setat tettünk Nyullal a Tiergatrenben, ahol kacsakat ettettünk, avart rugdostunk a cipönk orraval, söt egy fiatalember franciabulldogjat is sikerült megsimogatnom.
Ma megyünk megnezni A Lakast, harmadjara. Rutinosan mar meröszalaggal jöttem, illetve e-mailen elküldtem kellemetleg anyagi kerseseimet az Ügynöknek, Nyuszi pedig emesztgeti-szamolgatja, hogy az ejszakai aramos fütes mennyire lesz kurvadraga. Forumokon mindenfelet irnak pro-kontra, nehez megmondani.... Hozzateszem, hogy a lakasban ami most elegge lepukkant allapotban van, mar belepeskor jol ereztem magam, mert van benne valami tutijo. Ez nekem - praktikus lenyem ellenere (na jooo, kedves baratok, csak halkabban vonyitva röhögjetek) - nagyon nagyon sokat szamit. Igy most nagyon drukkolok, hogy öpsszejöjjön a lakas, hogy Nyuszi is tenyleg ugy gondolja, hogy ez jo lesz nekünk, es december 1-töl kivegyük.
Egyebkent ISTENI itt az eletünk. Igerem, mindent leirok majd, jövöre:) amikor mar a sajat otthonunkbol netezhetek, a lepukkant internetkavezo helyett, melyet magamban csak "a Bolhas"-nak hivok.
A körmeim kb 1,5 mm hosszuak es ragasmentesek. Kep ma nyista.
Mar Berlinben,ahol minden szep es jo, a gazdasagi valsagrol csak szörmenten ertesültem, mert se tv se net se ujsagolvasas nincs, es e boldog tudatlansan mocsaraban dagonyazva lakast keresek, fözök, sörözök es hodolok legujabb szenvedelyemnek: a kartyazasnak.
Beszamolok majd jönnek, csak amiota nem dolgozom, nincs idöm semmire se.:)
Kiegészítés az előző bejegyzéshez. A költöztetőkről végül pénteken dél körül kaptunk hírt, miszerint kedden 10 órára jönnek hozzánk. Így utolsó támadást indítottunk a maradék cucc ellen, és kettéosztottuk "velünk jön" és "raktárba megy" kupacokra.
Ma reggel fél 8-kor a telefon visítása ébrresztett, a túlodlalon dajcsul beszélő rekedtes férfihang tudatta, hogy itt vannak ők, a költöztetők és bebocsáttatásra várnak a kapuban. Anyám borogass! Tegapi öltözet újrahasznosítása után ajtót nyitottunk és megkezdődőtt a csomagolás, és transzporterbe pakolás. 10-re eltűntek a holmijaink, mi pedig munkába mentünk.
A lakás üres, lehangoló és hideg. Egy minihordó búzasör van már csak a kamrában, mely holnap elpusztul, mert a barátaink átjönnek.
Mint szürke szamár a ködben, úgy tűnt el a költöztető cég, amit Nyúl új cégének főnöke, Frank szerzett nekünk.
Ma reggel a postafiókomban landolt egy "Bulizz velünk holnap" meghívás a kollegáktól. Végre megtudtam, hová is kell mennünk:) A Pótkulcsba szervezték a búcsúbulinkat. Szívből örülök annak, hogy nem puccos és távoli vendéglátóipari egységet szúrtak ki. Előtte Nyúllal bepótoljuk a 3 éves évfordulónkra tervezett romantikus vacsorát, a Kálvin-téri Tapas Bárban. A Nagy Napon (kedden) ugyanis dögfáradtak voltunk ahhoz, hogy kidugjuk akár az orrunkat is a lakásból. (Gyertyafényes vacsora helyett az előző estéről maradt kínai kaját toltuk be, dobozból, ahogy az kell. Ilyen igénytelenek vagyunk, igen). Visszatérve a témára, holnap elbúcsúztatnak, illetve ezen apropóból bulizni megyünk. Drukkolok, hogy nem bőgjem el magam.
Nem (még nemléző) csemetém nevében gügyörészek itt többes számban, hanem Nyúllal ünnepeljük ma kapcsolatunk élesbe lépésének harmadik évforulóját. Khm. Itt lehet lamentálni azon, hogy a szerző vajon mit is ért az "éles" szó alatt? Az első romantikus randevút? Az első csókot? Vagy..???
Az ünneplés ezidáig abban merült ki, hogy reggel 9-re befutottunk az erzsébetváriosi okmányirodába egy papírért, majd 11-től fél3-ig jogosítvány hosszabbítást próbáltunk intézni. Első lépésként az orvosnál kezdtünk, aki annak ellenére, hogy NEM Nyúl háziorvosa, kiállította az alkamassági igazolást. Pedig egy hetet kellett várnunk amiatt, hogy az adimisztrációs kört a házi- és nem házidokik egymás között leboxolhassák. 12-re a papír már Nyúl kezeibe' lobogott, irány a legközelebbi okmányiroda, ami 12:30-tól fogad.
Csak nem minket. A vezetői engedély szept.28-ig érvényes. Mi szombaton, 27.-én autókázunk el Berlinbe. Okmányirodai ügyintéző szerint ez lehetetlen és agyőt int. Kapcsolati tőkénket próbáljuk kihasználni, Hápeti barátunk ismerőse okmányirodás, hátszelet adna. Ha nem lenne szabin. Fasza! Vészhelyzetre két tervet eszelünk ki, melyek szerint vagy hamarabb elutazunk, és Berlinben hosszabbíttajuk meg a jogsit -ott rögvest, a helyszínen elintézik- vagy terv szerint elindulunk és lesz ami lesz. Ekkor csörög a telefonom, Hápeti az, és utolsó tippként fülembe súgja: Központi Okmányiroda. Ohhó, ohhó, mondjuk. Irány Surány.
Okmányiroda III. a mai napon. Sorszám, fotó, postai csekkbefizetés (eddig 10 perc telt el), várakozás (8 perc) ügyintézés (5 perc) - a kész jogsiért 3 nap múlva tessék befáradni. Miva? Hát így is lehet, kérem? Emberek, ez itt a reklám helye, Best-of-City-Okmányiroda a Visegrádi út 110-112 szám alatt, problémáitokat pikkpakk megoldják. Ha vagytok oly balfékek, hogy az utolsó utáni pillanatra hagyjátok.
Ezek után annyira örülünk, hogy sínen van az ügy, hogy csak picit károgunk azon, miért is nem monda az előző helyen az ügyintéző ezt a megoldási lehetőséget... Különben is: ki nem szarja le? Ma vagyunk 3 évesek és Nyúl vacsorázni visz. Ráadásul most ő találja ki, hogy hová:)
Sállállá, mondhatnók. Leltározzunk!
Ruhák kiválogatva,a nemköll stóc már a ruhagyűjtő konténerben álmodik új és hálásabb gazdájáról
Spájz kilomolva, most már arra az egy molylepkére is éhhalál vár, ami pofátlanul az orrom hegye előtt flangált, miközben én egy billegő széken állva nyújtózkodtam a legfelső polcon heverő adventi koszorú után.
Munkahelyen utód betanítása folyamatban. Itt most megállhatnék egy szóra, de inkább maradjunk annyiban, hogy a remény hal meg utoljára, és hogy szeptember 26.-a után úgysem tudnak többé elérni a céges mobilomon. Az új számomat pedig nyilván nem adom meg.
Tegnap (ismét) rájöttem, hogy mennyire szerelmes vagyok Nyúlba. Ez most csak egy mellékszál, nem a leltár része.
Bank, biztosító kiválasztva, fogászat majdnem bevégezve, vezetés jegelve.
Ha nem kéne nap mint nap -most már nyögvenyelősen - bejárnom a céghez, akkor sállállá helyett aszondanám, hogy hipphipphurrá.
A család is jó fej. Esse a leltár része, de fontosnak tartom megjegyezni.
Nyúl meghozta döntését vasárnap, s itt és most kijelentem, hogy a büdös életben nem hozom elő a témát többé...
Ma végre a tettek mezejére léptünk és elkezdük ügyeink intézését, lezárását. Reggel (jujj de csípős hideg volt már ez a mai) a temetőben kezdünk. Apu sírhelyét kellett meghosszabbítanunk újabb 10 évre. Az adminisztráció gördülékenyen ment.
A torkomban gombóc volt. Nagyon ritkán megyek ki Apuhoz. Tiltakozom az ellen, hogy a neve egy hideg kőlapba van vésve és hogy én ennél a kőnél, mintegy az arra kijelölt helyen emlékezhetek rá, vagy ezen a helyen elmondhatnék egy imát, ha hinnék Istenben. Na jó: ez az az egy hely, ahol magambam mindig elmondom a miatyánkot, az egyetlen imát amit tudok, mert amikor Apuhoz megyek, akkor szívemből hívővé válok arra a 10 percre, mert hinni akarok abban, hogy az apán egy fehér tógaszerű hacukában a habosbabos boldogságos mennyországban ül az istenke lábánál és szelíden mosolyogva, megbocsájtva figyeli a sorsomat a randa barna SZTK-s szemüvege mögül.
A munkaidő kezdetése sikeresen be is értünk, aztán ebédidőben indultunk következő állomásunkra, egy porosodó bankszámla bezárására. Negyedóra múlva könnyű szívvel, a haramia banktól megszabadulván léptünk ki a bankfiók ajtaján. Mára már csak András doktort kell hívnom a következő repülési időpont egyeztetése miatt, aztán részt veszünk egy búcsúbulin és jóccakát. A holnap hajnali penzum a címváltozásunk bejelentése az okmányirodában, az ígéretes nevű " Ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentése" űrlap segedelmével, aztán már csak a lomolás van hátra.
Meg a búcsúzkodás.
A berlini Péter jövő héten Budapesten turnézik és hozza nekünk a térképet. Jöhet a térképtáska vásárlás!!
Nem vagyunk nagy sport rajongók, szép ándörsztéjtmenttel megmondva. Ha bárminemű, erős fizikai aktivitással járó esemény, labdakergetés, izzadásosdi, netán agyaggalamb-lövészetes cirkusz megy a tévében, a távirányító magától teszi a dolgát. Kivéve a Forma I-et, a vizilabda mérkőzéseket és a teniszt. Így hirtelenjében.
A most zajló olimpia azonban csendesen beszivárgott a magánéletünkbe is, a követlező párbeszéd kapcsán. A dialógust Babában folytattuk le munkából hazafelé menet:
- Nyuszi, azért ugye gondolkozol a kettőnk dolgán?
- Persze, persze. (Közben vezet. Hall egyáltalán???? Meg kell bizonyosodnom!)
- És mekkora esélyem van arra hogy a hitvesed legyek? Úgy értem, nagyobb esélyem van, mint a magyar vizipólósoknak a szerbek ellen?
- Mindenképp.
Remény töltötte el szívemet. Mégis, ki kell várnom a vasárnapot, hogy megtudjam a frankót. Most persze azon morfondírozom, hogy vajh' Nyúl szegény fiainknak csupán nulla százalék esélyt ad? Akkor a válasza most mit is jelent? :)
