Sállállá, mondhatnók. Leltározzunk!
Ruhák kiválogatva,a nemköll stóc már a ruhagyűjtő konténerben álmodik új és hálásabb gazdájáról
Spájz kilomolva, most már arra az egy molylepkére is éhhalál vár, ami pofátlanul az orrom hegye előtt flangált, miközben én egy billegő széken állva nyújtózkodtam a legfelső polcon heverő adventi koszorú után.
Munkahelyen utód betanítása folyamatban. Itt most megállhatnék egy szóra, de inkább maradjunk annyiban, hogy a remény hal meg utoljára, és hogy szeptember 26.-a után úgysem tudnak többé elérni a céges mobilomon. Az új számomat pedig nyilván nem adom meg.
Tegnap (ismét) rájöttem, hogy mennyire szerelmes vagyok Nyúlba. Ez most csak egy mellékszál, nem a leltár része.
Bank, biztosító kiválasztva, fogászat majdnem bevégezve, vezetés jegelve.
Ha nem kéne nap mint nap -most már nyögvenyelősen - bejárnom a céghez, akkor sállállá helyett aszondanám, hogy hipphipphurrá.
A család is jó fej. Esse a leltár része, de fontosnak tartom megjegyezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.