Egyfolytában rohanunk.
Barátokkal találkozunk, személyesen elújságolni a hírt és rögvest megígértetni velük, hogy meglátogatnak minket. Rohanunk haza, megszüntetni a szennyes-válságot, megenni az utolsó májkrémet a polcról (a hűtő fájóan üres volt, míg Nyúl szombaton teli nem pakolta). Száguldunk Nyúl szülőfalujába, hogy meséljünk a berlini hétvége kihívásairól és élményeiről. És hogy próbáljuk megnyugtatni a Mamát és Papát és Nyúlmamit, hogy Berlin nincs is olyan messze, hogy jövünk majd, és hogy milyen jó is lesz ott nekünk.
Hazug disznók vagyunk. Berlin messze van bárkinek, aki 80 éves, még sohasem volt külföldön, és még nem ült repülőgépen. Berlin messze van bárkinek, aki munka mellett levelezőn tanul munkahelyétől 150 km-re, ami kéthetente egy egész hétvégés elfoglaltság. És a falu, a ház, a kert a napraforgókkal és kukoricással, a csirkékkel (amiket Papa vett és 20-ból 14 kakas) messze lesz nekünk, mert Berlinből már nem lehet csak egy hétvégére hazaugrani. Igen, tudom: ez is a csomag része...
Kitűztük a költözés napját. A tarsolyomban van már három költöztető cég kontaktja, lassacskán fel kell hívnom őket, hogy ki mennyiért vállalja a fuvart, illetve hogy tudják-e raktározni a cuccainkat. A terv ugyanis az, hogy Babával csak a legszükségesebb holmikat szállítjuk ki. A többi pakkot Berlinben raktároztatjuk mindaddig, míg az átmeneti szállásunk után rá nem lelünk és be nem költözünk a saját lakásunkba. Nyúl jól viszonyul a zizegésemhez. Tegnap - az Úr szent napján- este 8-kor fogtam hozzá a mikro kiglancolásához, majd ezután megpucoltam a konyhaablakot és kimostam a függönyt. Már úgy idegesített, hogy olyan koszos! - mondám, mire párom megeresztett egy Szeretlek te idióta! típusú vigyort. Ugyanezt a mimikát akkor villantotta fel, amikor arról tájékoztattam, hogy már kinéztem a leendő konyhabútorunkat a Spandau-i IKEA-ból. Sajnos Nyulam praktikus lény, s rögvest rámkontrázott azzal, hogy a konyhabútor vásárlás csak fél év múlva lesz aktuális...
A héten főként az autósiskolába rohanok, szerdától kezdődően minden nap 5-re. Az iskolaválasztásnál az egyetlen szempont az volt, hogy közel legyen hozzánk, így esett a választásom a Csigavérre. Múlt csütörtökön reggel el is battyogtam beiratkozni még munka előtt. Hinnye! A pasas, aki a főmufti, egy amolyan nagydarab inkább 60 mint 50 éves fickó. Minden hájjal megkent kiugrott taxisofőr lehet, aki az adminisztrátort csak KatiKA-nak hajlandó szólítani, mézesmázosan beszél, és nem túl intelligensen fikázza a konkurenciát, és körüldöngicséli az összes nőnemű hallgatót. Remélem hogy az illető jobb szakember, mint amorózó:) Az elméletet már elkezdtem magamtól tanulgatni, illetve találtam egy remek helyet a weben, ahogy gyakorolni lehet: www. webkresz.hu.
Tegnap - az Úr szent napján, mielőtt még az otthoni takarítási frász elkapott volna- rávettem Nyulat, hogy mutassa meg Baba vezérlőművét. Így én a sofőrülésben pöffeszkedve indexeltem jobbra, majd balra és töröltem a hátsó ablakot, és világítottam tompított fénnyel, és próbálgattam a sebességváltást, párom pedig az anyósülésben ment össze egyre kisebbre. Jópár órával később mondta csak ki, ami bökte a csőrét. Te tényleg vezetni fogsz!!!!
Hát, Nyulam, szokjad a gondolatot. Babának immáron nemcsak ura, hanem úrnője is lesz:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.