Csíkos füzet

Tegnapelőtt beadtuk a felmondásunkat. A procedúra totál normálisan ment, úgy ahogyan azt vártuk, egyedül a HR vezető részéről számítottunk ájulásos reakcióra. Ám valaki volt oly' kegyes hozzánk, hogy mire a papírjainkkal kezünkben 2 emeletet fellifteztünk, addigra a fél céget telekürtölte a hírrel, így Szöszi (a HR vezetőnk) már nyugis állapotban várt minket. Kedvesen fogadott, mitöbb: leszúrt minket  azért, hogy miért nem szóltunk, leellenőrizte volna a céget ahová Nyulat felvették. Sikerült nem nevetnem, mert Szöszi tényleg komolyan gondolta. Ahogyan azt is, hogy félt minket. Szöszi nem rossz arc, csak kicsit nagyon parás a lelkem.

Az útra készülés első szakaszában németül tanulunk, Babában, az irodában, otthon. Bejelentkeztünk András Doktorhoz, aki fogászként tevékenykedik, nem mellékesen haver, és a közelünkben rendel. Nyúl ma megkérdezte tőlem, hogy kb. hány fogamat kell megcsináltatnom, majd hozzáadta a saját penzumát és kikalkuláltra, hogy András Doktor mégsem egy balatoni kempigben tölti ezévi  a vakációját, hanem a Maldív-szigeteken. 

Vezetni is meg kell tanulnom így harmincas éveim közepén.... Eddig azért nem szereztem meg a jogsit, mert anno amikor a gimiben mindenki KRESZ-re járt, nem volt miből. Aztán nem kellett, mert nem akartam autót. Aztán bejött az életembe Nyúl, majd rá egy évre Tádé (a rühes, minket állandóan cserbenhagyó használt pözsó), majd úgy másfél éve Baba  (a már említett szívünkcsücske miautónk, ami azért kapta ezt a nevet, mert babán megy). És sohasem volt gond abból hogy csak Nyúl tud vezetni kettőnk közül, mivel párosunkból  Nyúl az antialkoholista fél. Ám a Berlin-Budapest szakasz úgy 900 km - és most már be kell szállnom.... Hm. Úgy sejtem, András Doktor nem egyedül megy a Maldív-szigetekre. Lesz ott egy vezetés oktató is.