Mint szürke szamár a ködben, úgy tűnt el a költöztető cég, amit Nyúl új cégének főnöke, Frank szerzett nekünk.
Pontosítva: most csütörtök van. Jövő hétfőn, vagy kedden avagy szerdán kéne jönniük, bedobozolniuk az össze hóbelevancunkat, megpakolniuk a teherautójukat, oszt' elfuvarozni a raktárjukba.
Frank már 4 napja felhívta őket, hogy pontosítsa velük a költözés napját, ők visszahívást ígértek, azóta se kép, se hang. Nem tudjuk, mi van most. Jönnek? Nem jönnek?
Egészen tegnap estig nagyon ki voltam akadva azon, hogy ilyen bizonytalan a költözésünk. Már vizionáltam, hogy Babába pakolunk és pakolunk és pakolunk mindent, a teteje a sok cucc nyomásától egyszer csak kirobban, és Baba átalakul… a sok málhától olyanná válik, mint egy szekér egy Kusturica filmből.... Eme szürreális kép után arra a praktikus ötletre váltottam, hogy így az utolsó pillanatban kerítek itthonról fuvarozót, aki majdcsak elköltöztet minket, a közeli időpont miatt valszeg tripla annyi pénzért mint normál esetben . Ma reggelre eljutottam a ki nem szarja le, avagy lesz ahogy lesz hozzáállásig.
Ébredéskor még csukott szemmel az első gondolatom az volt, hogy jövő vasárnap már Berlinben ébredünk és ott fogok ilyen jólesőt nyúúúúúújtózkodni, mint most. Aztán, az villant be, hogy lakást kell keresnem és hogy ehhez majd rengeteget köll gyalogolnom, hogy felfedezzem a környék utcáit, házait, lépcsőházait. És a séta során bizonyosan rengeteg ruha-és cipőbolt mellé sodor majd élet. No, itt nyitottam ki a szememet, és ismét konstatáltam, hogy milyen jó élni, a költöztetést meg megoldjuk valahogy. Záksón. Nyúl kávét és fürdővizet készített nekem és így télleg jól indult a reggel.
Most hogy a munkahelyemen az Utód már félárbocon üzemel, még több időm jut a magunk kis életét intézni.
Valami régi (Altbau) házat képzelünk el, hajópadlós szobákkal, pici erkéllyel, közel Nyúl új munkahelyéhez. No munkahely közeli környék nagyon "multikulti", ott kezdődik Wedding (török negyed) és Péter azt mondja, hogy vannak olyan épületek, hogy pl. csak libanoni családok lakják. Nagyon izgalmas! Alig várom, hogy betegyem a lábamat egy pici üzletbe, ahol török kajákat árulnak. Esetleg beszerezhetek egy csadort is, arra az esetre, ha épp nem lesz egy rongyom se, amit fölvezetnék.
Ma reggel a postafiókomban landolt egy "Bulizz velünk holnap" meghívás a kollegáktól. Végre megtudtam, hová is kell mennünk:) A Pótkulcsba szervezték a búcsúbulinkat. Szívből örülök annak, hogy nem puccos és távoli vendéglátóipari egységet szúrtak ki. Előtte Nyúllal bepótoljuk a 3 éves évfordulónkra tervezett romantikus vacsorát, a Kálvin-téri Tapas Bárban. A Nagy Napon (kedden) ugyanis dögfáradtak voltunk ahhoz, hogy kidugjuk akár az orrunkat is a lakásból. (Gyertyafényes vacsora helyett az előző estéről maradt kínai kaját toltuk be, dobozból, ahogy az kell. Ilyen igénytelenek vagyunk, igen). Visszatérve a témára, holnap elbúcsúztatnak, illetve ezen apropóból bulizni megyünk. Drukkolok, hogy nem bőgjem el magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.