Nem vagyunk nagy sport rajongók, szép ándörsztéjtmenttel megmondva. Ha bárminemű, erős fizikai aktivitással járó esemény, labdakergetés, izzadásosdi, netán agyaggalamb-lövészetes cirkusz megy a tévében, a távirányító magától teszi a dolgát. Kivéve a Forma I-et, a vizilabda mérkőzéseket és a teniszt. Így hirtelenjében.
A most zajló olimpia azonban csendesen beszivárgott a magánéletünkbe is, a követlező párbeszéd kapcsán. A dialógust Babában folytattuk le munkából hazafelé menet:
- Nyuszi, azért ugye gondolkozol a kettőnk dolgán?
- Persze, persze. (Közben vezet. Hall egyáltalán???? Meg kell bizonyosodnom!)
- És mekkora esélyem van arra hogy a hitvesed legyek? Úgy értem, nagyobb esélyem van, mint a magyar vizipólósoknak a szerbek ellen?
- Mindenképp.
Remény töltötte el szívemet. Mégis, ki kell várnom a vasárnapot, hogy megtudjam a frankót. Most persze azon morfondírozom, hogy vajh' Nyúl szegény fiainknak csupán nulla százalék esélyt ad? Akkor a válasza most mit is jelent? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.