Csíkos füzet

Örömmel jelentem Tisztelt Olvasóközönségemnek, hogy a mai napon sikeres, hibapont-mentes, fantasztikus, megismételhetetlen KRESZ vizsgát tettem. Nem tudom, hogy hogyan is sikerült ezt az eredményt produkálnom, mert a hétvégén az egér kimúlása miatt nem tudtam tesztelni az otthoni gépünkön, tegnap este pedig csajos sörözésen teázáson vettem aktívan részt, s utána már nem volt "kedvem" tanulni.

A másik, ennél sokkalta hatalmasabb és örömtelibb hír, hogy Beus barátnőmnek papírja van arról, hogy az az aljas rák, ami egy éve megtámadta a szervezetét, nem terjedt át sehová. Nincs áttét a testében!!! Nincs több kemó és sugár és gyógyszer, csak félévente kontroll. 28 évesen visszakapta az Életét. És a férje, a Legjobb Barátom, végre ugyanúgy mosolyog, mint azon az egy évvel ezelőtt készült esküvői fotójukon, ami  az íróasztali csecsebecse-bazáromnak legfőbb helyét kapta. Mert jól esik látni őket.

A mai bejegyzésnek nem sok köze van Berlinhez, mert szervezésben nem haladtunk előre az elmúlt egy hétben. Csupán azt tudom megemlíteni, hogy András Doktor ma ismét fogad, a nyaralás előtti utolsó relaxációs ülésem apropóján. Illetve, hogy a hétvégén Nyúllal akkorát, de akkorát takarítottunk otthon, hogy ahhoz fogható már nem lesz a költözésig. 

"Hölgyeim, egy jó tanács" - mondta az autósiskola minden hájjal megkent, de aranyszívű vezetője- " amikor jogosítványuk birtokában először ülnek a sofőrülésbe, oldalukon a párjukkal, biztosan meg fog történni, hogy a párjuk azt mondja, hogy: Taposs már bele! vagy Ne totojázz annyit!  Ilyenkor, hölgyeim, fitosan tegyék ki az irányjelzőt, húzódjanak félre, álljanak meg és mondják a következőket: Drágám, szívemből szeretlek. De most vagy szállj ki az autóból és ülj be egy taxiba, vagy cseréljünk helyet, vagy fogd be a szádat! Ne higgyjék, hölgyeim, hogy ez rögtön segít. Háromszor-négyszer el kell ezt játszaniuk. Ha nem így járnak el  életük végéig hallgatniuk kell majd a kioktatást. Én szóltam"  Majd felém fordult, és ezt mondta: "Téged nem féltelek". Akkor jó, már ketten vagyunk! 

Kedden vizsgázom le KRESZ-ből. Aztán este ismét András Doktor széles mosolya vár, no és elefántadagnyi injekciója, amit legutóbb délután 5-kor nyomott belém, s hatása este 10 után múlt el. A barátnője azt állítja, ez azért van, mert András Doktor nem akar fájdalmat okozni. Hát, így holtbiztosan nem fog!  Nyúlnak eddig 4, nekem 2 fogamat csinálta meg, és le a kalappal előtte:  aprólékos, tutibiztos munkát végzett, az eredménnyel maradéktalanul elégedettek vagyunk. (Neve és címe a szerkesztőségben.) 

Kiválasztottuk a költöztető céget, nézegetjük a német biztosítótársaságok honlapjait, a nyaralás előtti héten az utolsókat rúgjuk. Bankot is kéne szerezni, meg Nyúlnak el kéne döntenie, hogy hajlandó-e Magyar Köztársaság családjogi törvénye alapján szerződni velem arra, hogy házastársak legyünk - mely lépéssel évi másfélmillió forintnyi euró maradna a mi zsebünkben, a német állam és egy biztosítótársaság helyett, és én is nyugodtabb lennék a helyzetemet illetően.  Ez nagyon kényes téma ám! Számára.  

Végül is én mit veszítek a kiköltözésünkkel? A szuper állásomat, és a saját jövedelmemet, az "ingyenes" orvosi ellátást, és a nyugdíjamat. A barátaimat. Az aranyos kis lakást, melyet barátnőm olyan olcsón ad ki nekünk, hogy hajaj. És mit nyerhetek? Hogy a szerelmemmel élhetek együtt (továbbra is), HTB lehetek, megtanulhatok főzni, és ha nem jön össze, a batyummal jöhetek haza a semmibe. Ha az autósiskolás bácsi magabizos mázam helyett ezeket látná belőlem, vajon mit mondana? Remélem, akkor is azt, hogy nem félt.

Visszatérve az intéznivalókra: Berlinben úgy 50 betegbiztosítóval lehet szerződni. Link itt kíváncsiaknak: http://www.1a-krankenkassen.de/krankenkassen-vergleich-2 

Ezek mindegyike hasonló szolgáltatást kínál, első blikkre abban különböznek, hogy a legolcsóbb a bruttó bér 12,4%-ába, a legdrágább 16,5%-ába kerül. Illetve, hogy a legolcsóbb szolgáltató nem angolul válaszol az angolul írt e-mailre és bábelfisezhetsz félórát, hogy megértsd az infot; míg a középkategóriás cég félórán belül telefonon hív, mosolyogva, angolul. (Reggel! Mosolyogva!!!)  Tetszik, hogy egyik cég sem árul zsákbamacskát. A  biztosító által finanszírozott szolgáltatásokat szép sorjában feltüntetik a weben is.  Kezdve attól, hogy milyen fogtömést fizetnek,  hogy a terhesség során hány ultrahang térítése jár, azzal bezáróan, hogy hány bónusz pontot kapsz azért, ha félévente ellenőrizteted a fogaidat, vagy ha részt veszel az általuk szervezett tornán.  Amint az ember kiválasztja, hogy melyik biztosítóval akar leszerződni, a jelentkezési űrlap elfaxolásával meg is tette a dolgát. Németországban élő honfitársaink azt mesélik, ez a bankokkal sincs másképp: amit lehet az weben és telefonon intézik, sőt igyekeznek elkerülni hogy az ember bemenjen és ott toporogjon a bankfiókban. Szimpatikus.

Rossz a frizurám, egy hatalmas pattanás pöffeszti magát az arcomon, dögfáradt és hisztis vagyok (Hímsovoniszták kedvéért: és igen, a piros napok is itt vannak.)  Már Nyúl is kerül. Bízom abban, hogy holnap végre ki tudom aludni magam, és a világ újra kerek lesz.

Harmadik napja nyomom a KRESZ tanfolyamot. Az első nap rögtön fejesugrás történt a mélyvízbe... A műszaki résszel indultunk egy olyan arccal, aki majdnem elaludt a fáradtságtól, szeretett magáról beszélni és a Nők úgyis hülyék ehhez! álláspont élharcosa volt. Lelkemet megacélozva léptem be az iskola kapuján másnap, ahol kellemes meglepetés ért. Előző napi pökhendi álomszuszékunk helyett egy karakán, jó humorú, kellemes hangú hölgy várta a csoportot. Igazán élvezetes órát nyomott le. Ha a mellettem ülő visszafogottan elegáns csaj nem eregetett volna alattomban ("de amelyik csendes, lapos/ annak szaga iszonyatos"), főleg akkor lett volna igazán szuper.

A költözésünkhöz 3 ajánlatot kértem be, 2 magyar és 1 német céget versenyeztetek. Eddig a berliniektől és a szimpi magyar cégtől jött vissza árajánlat, árban nincs nagy különbség (90 euró) - ám a német cég nem nagyon hajlik az angol kommunikációra, így ők hátrányból indulnak. Nagy reményeket fűzök a maradék egy cég ajánlatához, mert a nálam lévők igencsak borsosnak tűnnek, szőröstül-bőröstül 600 ezer magyar forint lenne az ára 9 köbméternyi cuccunk kifuvarozásának. S ebben a biztosítás még nincs is benne. Ha a harmadik ajánlat is e körül lesz, fejet hajtok.... Oké, Nyúl új cége kifizeti a költözésünket - de egykünk sem szeretné fejős tehénnek használtatni őket....

Kedden elzarándokoltunk András Doktorhoz is, fogaink a várt, erős felújításra szoruló állapotban vannak. András Doktor megemlítette, hogy a kocsiját szerelteti, kábé félmilla lesz, remélem, nem célzásnak szánta.... Viccen kívül: András Doktor igazán nagylelkű haver, 30% kedvezményt ad nekünk. Persze legalább 6-8 alkalom, mire rendbe hozza a szánkat, így innentől kezdve egy hónapig  keddre és csütörtökre már nem lehet kocsmázást szervezni.

A nap jó híre: az egyik kollégám hozott nekem Németországból egy Paulaner Hefe-Weissbier típusús sört egy minihordónyit! Mindig tartja valami az eget, ismétlem most is anyukám mondását.

Egyfolytában rohanunk.

Barátokkal találkozunk, személyesen elújságolni a hírt és rögvest megígértetni velük, hogy meglátogatnak minket. Rohanunk haza, megszüntetni a szennyes-válságot, megenni az utolsó májkrémet a polcról (a hűtő fájóan üres volt, míg Nyúl szombaton teli nem pakolta). Száguldunk Nyúl szülőfalujába, hogy meséljünk a berlini hétvége kihívásairól és élményeiről. És hogy próbáljuk megnyugtatni a Mamát és Papát és Nyúlmamit, hogy Berlin nincs is  olyan messze, hogy jövünk majd, és hogy milyen jó is lesz ott nekünk. 

Hazug disznók vagyunk. Berlin messze van bárkinek, aki 80 éves, még sohasem volt külföldön, és még nem ült repülőgépen. Berlin messze van bárkinek, aki munka mellett levelezőn tanul munkahelyétől 150 km-re, ami kéthetente egy egész hétvégés elfoglaltság. És a falu, a ház, a kert a napraforgókkal és kukoricással, a csirkékkel (amiket Papa vett és 20-ból 14 kakas)  messze lesz nekünk, mert Berlinből már nem lehet csak egy hétvégére hazaugrani.  Igen, tudom: ez is a csomag része... 

Kitűztük a költözés napját. A tarsolyomban van már három költöztető cég kontaktja, lassacskán fel kell hívnom őket, hogy ki mennyiért vállalja a fuvart, illetve hogy tudják-e raktározni a cuccainkat. A terv ugyanis az, hogy Babával csak a legszükségesebb holmikat szállítjuk ki. A többi pakkot Berlinben raktároztatjuk mindaddig, míg az átmeneti szállásunk után rá nem lelünk és be nem költözünk a saját lakásunkba. Nyúl  jól viszonyul a zizegésemhez. Tegnap  - az Úr szent napján-  este 8-kor fogtam hozzá a mikro kiglancolásához, majd ezután megpucoltam a konyhaablakot és kimostam a függönyt. Már úgy idegesített, hogy olyan koszos! - mondám, mire párom megeresztett egy Szeretlek te idióta! típusú vigyort. Ugyanezt a mimikát akkor villantotta fel, amikor arról tájékoztattam, hogy már kinéztem a leendő konyhabútorunkat a Spandau-i IKEA-ból. Sajnos Nyulam praktikus lény, s rögvest rámkontrázott azzal, hogy a konyhabútor vásárlás csak fél év múlva lesz aktuális...

A héten főként az autósiskolába rohanok, szerdától kezdődően minden nap 5-re. Az iskolaválasztásnál az egyetlen szempont az volt, hogy közel legyen hozzánk, így esett a választásom a Csigavérre. Múlt csütörtökön reggel el is battyogtam beiratkozni még munka előtt. Hinnye! A pasas, aki a főmufti, egy amolyan nagydarab inkább 60 mint 50 éves fickó.  Minden hájjal megkent kiugrott taxisofőr lehet, aki az adminisztrátort csak KatiKA-nak hajlandó szólítani, mézesmázosan beszél, és nem túl intelligensen fikázza a konkurenciát, és körüldöngicséli az összes nőnemű hallgatót. Remélem hogy az illető jobb szakember, mint amorózó:) Az elméletet már elkezdtem magamtól tanulgatni, illetve találtam egy remek helyet a weben, ahogy gyakorolni lehet: www. webkresz.hu.

Tegnap - az Úr szent napján, mielőtt még az otthoni takarítási frász elkapott volna- rávettem Nyulat, hogy mutassa meg Baba vezérlőművét. Így én a sofőrülésben pöffeszkedve indexeltem jobbra, majd balra és töröltem a hátsó ablakot, és világítottam tompított fénnyel, és próbálgattam a sebességváltást, párom pedig az anyósülésben ment össze egyre kisebbre. Jópár órával később mondta csak ki, ami bökte a csőrét. Te tényleg vezetni fogsz!!!!

Hát, Nyulam, szokjad a gondolatot. Babának immáron nemcsak ura, hanem úrnője is lesz:)

Tegnapelőtt beadtuk a felmondásunkat. A procedúra totál normálisan ment, úgy ahogyan azt vártuk, egyedül a HR vezető részéről számítottunk ájulásos reakcióra. Ám valaki volt oly' kegyes hozzánk, hogy mire a papírjainkkal kezünkben 2 emeletet fellifteztünk, addigra a fél céget telekürtölte a hírrel, így Szöszi (a HR vezetőnk) már nyugis állapotban várt minket. Kedvesen fogadott, mitöbb: leszúrt minket  azért, hogy miért nem szóltunk, leellenőrizte volna a céget ahová Nyulat felvették. Sikerült nem nevetnem, mert Szöszi tényleg komolyan gondolta. Ahogyan azt is, hogy félt minket. Szöszi nem rossz arc, csak kicsit nagyon parás a lelkem.

Az útra készülés első szakaszában németül tanulunk, Babában, az irodában, otthon. Bejelentkeztünk András Doktorhoz, aki fogászként tevékenykedik, nem mellékesen haver, és a közelünkben rendel. Nyúl ma megkérdezte tőlem, hogy kb. hány fogamat kell megcsináltatnom, majd hozzáadta a saját penzumát és kikalkuláltra, hogy András Doktor mégsem egy balatoni kempigben tölti ezévi  a vakációját, hanem a Maldív-szigeteken. 

Vezetni is meg kell tanulnom így harmincas éveim közepén.... Eddig azért nem szereztem meg a jogsit, mert anno amikor a gimiben mindenki KRESZ-re járt, nem volt miből. Aztán nem kellett, mert nem akartam autót. Aztán bejött az életembe Nyúl, majd rá egy évre Tádé (a rühes, minket állandóan cserbenhagyó használt pözsó), majd úgy másfél éve Baba  (a már említett szívünkcsücske miautónk, ami azért kapta ezt a nevet, mert babán megy). És sohasem volt gond abból hogy csak Nyúl tud vezetni kettőnk közül, mivel párosunkból  Nyúl az antialkoholista fél. Ám a Berlin-Budapest szakasz úgy 900 km - és most már be kell szállnom.... Hm. Úgy sejtem, András Doktor nem egyedül megy a Maldív-szigetekre. Lesz ott egy vezetés oktató is. 

Reggel 5:15-re jött értünk a taxi. Már ettől is más volt ez az utazás, hiszen eddig Barna Kerekesünket villamos-metró kombóval, vagy -áldassék Kóka neve- vasúttal szoktuk kicígölni Ferihegyre, fapasos utazásainkhoz. Az alkalom úgy kívánta, hogy kinyaljuk magunkat, Nyúl vadiúj öltönynadrágjában és a "tudom, hogy kétszer annyiba került, mint amennyit mondtál nekem" ingjében feszített. Na jó: feszengett. Jómagam pedig harisnyát is húztam, mert úgy tudom, anélkül egy hölgy nem hölgy.

Az úr és a hölgy becsekkolt, majd elszívott pár cigit - aztán huss, a gépmadár szárnyán elrepültek Berlinbe nemzeti légitársaságunkkal. Apropó. Nem fapados utazás lévén előre fentem a fogamat egy tüchtig kis reggelire, ehelyett egy félfognyi benzinkutas szendvicset és low-cost nápolyit raktak elém, ami után valami hosszúkávé-szerű borzadvány következett. Kedves Malév, ennél igazán többet vártam! Legalább a kávé legyen má' kávé, bitte!

Kikent-kifent uraságát és őnagyságát a leendő főnök úr,  egy  joviális, kopaszodó,  kedves arcú figura (Frank) várta a reptéren. Farmerban, pólóban. :) Paff 1.  Frank a szállodába vitt minket először, ami a Spree folyó partján áll, csudaszép, pompamentes, és valami régi irodaépületből alakították át.  Tetszik nekünk.

Innen átsétálunk a céghez, Frank körbevezet minket. Először a rendszergazda irodájánál röhögünk föl mind a hárman: a dzsuva az mindenhol dzsuva! Ezután megtekintjük a cégkultúrát legmarkánsabban tükröző irodát, melyet Frank büszkén mutat meg: ez kérem, nem más, mint a csocsó szoba:)  Paff 2.

Aztán megkezdődik az állásinterjú. Frankon kívül a technológiai igazgató plusz egy projektvezető csóka van jelen, a zabszem-jelenség igen erőteljesen manifesztálódik ülőgumóink tájékán. Pedig ők mindent megtesznek, hogy oldják a feszültséget. Elsősorban Nyúlra, mint emberre kíváncsiak, tapogatóznak, hogy be tud-e majd illeszkedni. A meggyőző önéletrajz -áldassék Nyúl neve az elért eredményeiért, és az enyém, hogy mindezt egy pofás önéletrajzba összeszedtem - elég ahhoz, hogy a szakmai részt ne nagyon firtassák. Félórácska után a grénium tanácskozni vonul, mi pedig csatlakozunk kedves ismerőseinkhez Péterékhez, akik időközben megérkeztek az irodába. Péter is itt dolgozik, ő és a felesége gardíroznak minket. Cigizünk szépen, 3 szál elszívása után a német csapatnál is felszáll a füst. 

Üdvözlünk nálunk!   - mondják Nyúlnak.

Nyúl még nem ugrik ki a bőréből, Frank elmondja a jutatási rendszert, s hogy akkor a kezdés utáni héten ugye Nyúl (az én immár nemzetközi karrier előtt álló pasasom, jajj de büszke vagyok rá!!!) be tud csatlakozni egy négynapos portugáliai nyaralásra, amit a cég fizet? Mit mondjunk? Nagy duzzogva? :)

A tárgyalót elhagyván összeborulunk és örvendezünk, majd a hétvége további részében én sok sört fogyasztok,  Péterék sok-sok hasznos tippel látnak el minket, eszünk pár jófajta német ételt, hajókázunk a Spreen  (jelentem a fekete szalmakalap nyert, nagy hasznát is vettem, mert tűzött a nap, mint az istennyila) és megtekintjük azt a 3 szobás, balkonos  és napfényes lakást, ami arra vár, hogy októbertől 3 hónapra az otthonunkká váljon.

A rekord kedvéért: hazafelé a Malév dettó ugyanazt a menüt szolgálja fel, Catrin babája pedig lehányta a pólómat. A kettő nem függ össze.

Megvan az állás! Október 1-től Nyúl már Berlinben kapálja kódját...

Nyúl és én közös életünk legizgalmasabb napjait éljük meg. Mármint: ő szokás szerint teszi a dolgát,  én meg kettőnk helyett rágom csutkára a körmeimet, különféle listákat készítek fejben és írásban, tömöm magamba az ételt és várom, várom, várom hogy végre két nap múlva legyen.

Szombat reggel Berlinbe repülünk - ezúttal nem fapadossal- egy állásinterjú miatt. Ha összejön, amiben 99%-ig biztos vagyok, akkor Nyúl egy családias hangulatú, kissé kretén informatikai cégnél fogja tenni a dolgát. Úgy mint eddig, csak több szakmaisággal, kevesebb értekezlettel, sallangmentesebben és annyi euróért, hogy amikor az összeget átszámoltam honi pénzünkre,  hirtelen nem kaptam levegőt. Hozzáteszem, hogy a pénz csak hab a tortán, mert Nyulamat nem az motiválja.

Úgy számítjuk, hogy októbertől fogunk Berlinen élni, ami nagyon más lesz. Én például -feladván jelenlegi pörgős munkámat és elszakadván szívemcsücske Bucijaimtól, kollégáimtól-  háztartásbeli leszek. Fő feladatként kereshetem a Zuram kedvét, mellékesen pedig megtanulhatok németül. Megnöveszthetem a körmömet és szépen reszelgethetem nap mint nap a balkonon ülve. Kiélhetem a főzési szenvedélyemet. Fészkünket szépítgethetem. És mindeközben finomabbnál finomabb söröket szlopálhatok.

Mindig van, ami tartja az eget! - ahogy Anyukám szokta mondani.